Egy ragyogó nyári napon találtunk rá a Fügéskertre. Akkor még nem volt neve. Csak a kert. A hatalmas oázis szerű kert, telis-tele élettel. Roskadozó gyümölcsfák, ribizlibokrok, virágok, gyógynövények, szőlőlugas és a rózsák. A gyönyörű rózsák. Mesebeli volt az egész, pont mint régen a nagymamánál. Szerelem. Egyből ez jutott eszembe. Mennyi szerelem fér el egy ilyen csodálatos kertben.
Aztán jött a ház. Megpróbáltuk nem túlbonyolítani. Megtartani amit lehet. Elengedni, ami már nem szolgál. Egyszerű terek, egyszerű anyagok. Ragaszkodás a természethez. Színekben, formákban. Kandalló, amely finom meleget ad. Hatalmas ablakok, egy panoráma terasz és egy másik a fügefák lombkoronaszintjén. És fény. Sok-sok fény.
Olyan helyről álmodtunk, ahol jó lenni, csak úgy.
Idővel szereztünk egy fatüzelésű dézsát. Aztán építettünk egy finn szaunaházat a fák közé, ahonnan a balatoni panoráma lélegzetelállító.
A házban egy hálószobát, egy nappalit (ágyazható kanapéval), egy pici konyhát és egy fürdőszobát találtok. Továbbá két teraszt és egy szép nagy kertet. Összesen négy vendég tud nálunk aludni.
